Gyakran pechesek a színészek

Ernyey Béla és Magyar Attila nem csak péntek 13-án balszerencsés

A színészekről köztudott, hogy nagyon babonásak, rituáléik nem ritkán kényszeres cselekvésekbe torkollnak. Ernyey Béla burokban született, ami azt jelenti, hogy nagyon szerencsés, de talán pont ezért rettenetesen babonás embernek tartja magát, természetesen bizonyos határokon belül.

_{2008.06.13 17:30rtlbulvar.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

- Véleményem szerint egy színész mindig babonás. A mi szakmánkban elengedhetetlenek az apró rituálék, az előadás sikerének érdekében. A rutin miatt szerencsére már nem olyan vészes a helyzet, de a színész társakkal a mai napig megköpködjük egymást egy-egy premier előtt. Az egyik legpechesebb élményem még főiskolás koromban történt meg velem. A Rómeó és Júliában én kaptam meg Paris gróf szerepét, a főszerepeket pedig Latinovics és Ruttkai játszották, akik a való életben is egy pár voltak. Az előadás előtt nagyon összevesztek és Rómeó olyan ideges volt, hogy annál a jelenetnél, ahol le kellett volna vívnia velem a lépcsőn, egyszerűen csak lelökött. Három métert repültem és mivel a szerepem szerint ezek után meghalok, nem mutathattam ki, hogy mennyire fájt. Szerencsére nem történt semmi komoly bajom,de az a 20 perc olyan volt, mint maga a pokol. Azóta is rettegek a színpadon, hogy valami baj történik velem, vagy éppen ellenkezőleg, én okozok valami sérülést. Eddig szerencsére nem történt ilyen, de nem akarom elkiabálni. 

Magyar Attila érdekesen látja a babonák kérdéskörét. 

- Úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy mindig arra gondolok, butaság az egész és felesleges ilyenek alapján élni az életet, de abban a pillanatban felmerül bennem, hogy mi van, ha mégis igaz?! Egyszerre félek és vagyok szkeptikus is. Visszatekintve egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha bármi rossz történt volna velem péntek 13-án, de azért nem árt az óvatosság. Úgy vélem a szerencsétlenség mindig figyelmeztet valamire. Sajnos a színpadon gyakran ért baleset, bár előfordult, hogy a saját hibámból. Egyik alkalommal egy vígjátékban le kellett lőnöm valakit, majd saját magamat, de a szerep szerint utóbbi sikertelen, mert csak egy töltény van a fegyverben. Sajnos két vaktöltény volt a fegyverben, így nem elég, hogy fájdalmasan neki csapódott a halántékomhoz, de kétségbeestem, mert meg kellett halnom, ha már egyszer lelőttem magam. Az egyik előadáson a csilláron kellett lógnom, de nagyon gyorsan leszakadt. Rettenetesen megijedtem, de a nézőknek nem tűnt föl, azt hitték ez is a darab része.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter