Amikor a Led Zeppelin végigfut a háton: megjelent a Rock története 2. - képek a bemutatóról

Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János rocktörténeti munkái közül a negyedik jelent meg; most az egyetemes rockzene történetét boncolgató sorozat második kötete. A szerzők illusztris társaságban mutatták be a művet.
_{2007.12.06 07:30, Forrás: Sz. Ábrahám József, ma.hu}

Egy sajtótájékoztató képei

Ami alatt értendő Para Kovács Imre (showman, újságíró - ahogy ő fogalmazgat magával kapcsolatban), Bozóki András volt újságíró, volt miniszter, jelenleg az Operaház fantomja (Para Kovács ez is, majd akkor szólok inkább, ha nem), Bodnár János a kiadó részéről, és Bródy János kakukktojás (avagy a magyar rock alapító atyja, műszaki értelmiségi - Bródy; kortárs - ma.hu).

Elsőként a közismerten rockbarát (lásd PANKKK) Bozóki mesél a könyv által feldolgozott hetvenes évekről (nagyjából a Beatlestől az újhullámig, ha már Sebőköt emlegetjük - ilyen címen ugyanis jóval rövidebben, bő húsz éve már feldolgozta az anyagot) beszél, itt is főként a saját kedvenceiről. Elárulja: rockerként kezdte, kemény Deep Purple-rajongó volt, míg nem hallotta a Led Zeppelin Black Dog című lemezét. Azóta szent áhítattal emlegeti a zenekart, mióta végigfutott a Jimmy Page hangja a gerincén - ő mondta, tényleg. A hetvenes évek (ebben nagy az egyetértés) nagy vízválasztó volt a műfaj történetében: itt vált szét követhetetlenül sok irányzatra, ekkor történt talán a legtöbb figyelemreméltó esemény, ekkor születtek a legfontosabb, máig hivatkozási alapnak tekintett lemezek, ekkoriban fedezték fel a nem angolszász világok zenéjét: Indiától Jamaicáig. Ha ki kell emelni a legfontosabb szereplőket, az exminiszter Lennonra, Bowiera, Marleyra, és a Sex Pistolsra voksol.

Utána Bródy beszél - ha nem lett volna egyértelmű, az alapító atyát ironikusan érti, pedig stimmel. Műszaki értelmiségiként pedig a technika főszereplővé válását emeli ki: a zenei hatások újrafelfedezését. Míg a hatvanas években a hangzásvilág alakulása volt a meghatározó, a hetvenes évek a szakemberek és mesterek évtizede volt. Kiemeli a kötet korszakváltásait: még ha halálok is keretezik (Hendrixtől Lennonig - ez a korszakolás egyébként Para által mondatik ki, de ő kivételes elemében van, sziporkázik - pláne, ha a szex és rock kapcsolata kerül szóba, azaz gyakran, de ez egy ilyen műfaj, van miért szeretni), jól eltaláltak. A hatvanas évek vége tényleg Woodstock volt, amikor minden fontos szereplő elfért egy színpadon. (Képzeljük el az ABBÁt és a Sex Pistolst egy bulin - ugye...). A hetvenes években a zene társművészeti jelentősége is megnőtt: kölcsönhatásba került más művészeti ágakkal is, új művészetek csírájaként. Nem mellesleg: ekkor kezdődött az, hogy nem hallgatott meg minden új lemezt - követhetetlenné vált a világ, és feltűntek azok a produkciók, amikre az ember mát nem volt kíváncsi. A könyv pedig azért kiemelkedően fontos, mert a következő generációk ebből értesülhetnek mindarról, ami számukra már történelemnek számít majd.

A korszak izgalmas voltával Jávorszky is egyetért: a műfaj ekkor vált felnőtté, és ekkor indult be igazán a kommercializálódása is: lásd már a Sex Pistols esetét is a zseniális rock and roll svindler Malcolm McLarennel. És persze ez azállandó megújulás évtizede is.

Ezzel Sebők is egyetért: ő egyenesen a reneszánszhoz hasonlítja a korszakot, állandó újításaival. Sőt, ez a kulturális globalizáció kezdete is: Kína, vagy például Jamaica felfedezése ekkor következik be (vagy akár a latin rock születése, hogy a máig fontos Santanát ne kerüljük meg).

Új pozitívumok és negatívumok jelentek meg ekkor - mondja. De egy biztos: a rock elpusztíthatatlan.

Erről szól a könyv is, amit még ajánlunk részletesebben is - terjedelmes, izgalmas alkotás, rengeteg fontos információval. Lineáris olvasásra nem feltétlen javasoljuk, bár semmi sem szól ez ellen. De akárhol felütve érdekes témákba futhatunk bele. Tényleg. Ajánljuk mindenkinek nagy szeretettel.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Transzveztiták és az utánpótlás: LGT-koncerttel kezdődött a Sziget - képek a showról Somló lelépett, a többiek maradtak: képeken az LGT-dedikálás