Az EU terrorizmus-ellenes nekibuzdulása nem az első és nem is az utolsó

<i>"Az Unió bel- és igazságügyi minisztereinek múlt pénteki találkozója erős "déjà vu" érzést keltett."
_{2004.03.22 07:15, Forrás: Birinyi Blanka, ma.hu}

_hirdetés

Az Európai Unió minisztereinek március 19-én tartott rendkívüli, terrorizmus-ellenes találkozóját követően a Ma.hu az uniós szintű antiterrorista együttműködés esélyeiről és korlátairól kérdezte a témával foglalkozó biztonságpolitikai kutatót.

Ma.hu: Az EU bel- és igazságügyi minisztereinek találkozóján egy sor antiterrorista intézkedést jelentettek be. Mit gondol, ezután képes lesz az EU felvenni a harcot a terroristákkal?

Vincze Hajnalka: Az Unió bel- és igazságügyi minisztereinek múlt pénteki találkozója erős "déjà vu" érzést keltett. A madridi merényleteket követő első sokk hatása alatt hamarjában összehívott miniszteri találkozón persze látszólag áttörés-értékű döntések születtek. Ezek gyakorlati jelentőségét azonban erősen relativizálja az a tény, hogy alig volt közöttük olyan, ami ne szerepelt volna a 2001. szeptember 11-i new york-i és washingtoni terrortámadások után hasonló sietséggel és szintén az EU-tagállamok bel- és igazságügyi miniszterei által meghozott, akkoriban szintén áttörésjellegűnek titulált - csak éppen az elmúlt két és fél évben igencsak felemás mérleggel megvalósított - terrorizmus elleni uniós akciótervben.

Ma.hu: De Madrid Európában van. Lehet, hogy ez jobban ösztönzi az EU-t arra, hogy komolyabban vegyék a terrorista fenyegetést, mint szeptember 11 után?

Vincze Hajnalka: Valóban elterjedt egy olyan megközelítés, mely szerint Európa felelőtlenül, gondtalanul állt volna a terrorizmus kérdéséhez, s állítólag mindaddig nem érezte át annak fenyegető jelentőségét, amíg az saját területén le nem csapott egy EU-országra. Számos szakértő "ébredésről" beszélt Madrid után, egy izraeli lap címoldalán pedig azt üzente Európának, hogy "Isten hozott a valódi világban".

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy ezek a vélemények jórészt felszínes, téves ítéletek. Európa nagy országai először is Amerikánál jóval régebben kénytelenek szembenézni a különböző, úgynevezett hagyományos terrorcsoportokkal, számukra a terrorizmus veszélye évtizedek óta a mindennapok része.

Ami pedig az Al Kaida féle, szélsőséges iszlamista terrorizmust illeti, az EU két és fél éve tudatában volt annak, hogy ő lesz a következő célpont: folyamatosan zajlottak a terrorista csoportokat felgöngyölítő akciók, s szinte nem volt olyan hónap, amikor az európai hírszerző-bűnüldöző szervek ne lepleztek volna le olyan, az előkészítés valamilyen fázisában levő terrorista akciókat, amelyek európai célpontok ellen irányultak. Az Europol igazgatója már 2002 nyarán nyilvánosan is figyelmeztetett arra, hogy: "nem az a kérdés, hogy az Európai Uniót is éri-e a szeptember 11-i amerikai terrorcselekményekhez hasonló támadás, hanem hogy mikor".

Ma.hu: Akkor mi az oka az európai tehetetlenségnek? Hiszen az EU-s vezetők is azt nyilatkozták, hogy lassan, nehezen haladt az együttműködés, és majd mostantól nagyobb sebességre kapcsolnak.

Vincze Hajnalka: Való igaz, hogy már a múlt pénteki találkozó előtt is azt hangsúlyozták, hogy nem új intézkedésekre, intézményekre van szükség, hanem a meglevők tényleges alkalmazására, a gyakorlati együttműködés erősítésére. Ez azonban nem olyan egyszerű: itt már a lehető legérzékenyebb politikai területre értünk. Ettől persze még egészen bizonyos, hogy - pontosan úgy, mint szeptember 11. után -, a következő hetekben-hónapokban történik majd néminemű előrelépés, lesznek hangzatos bejelentések, létrehozzák Mr. Terrorizmus posztját (bár ezzel kapcsolatban óriási a civakodás, ti. hogy vajon a tagállamok vagy a Bizottság felügyelete alá tartozzon-e).

Egyvalamivel azonban feltétlenül tisztában kell lennünk: a valóban hatékony, európai szintű antiterrorista együttműködésnek nem a terrorizmus elleni küzdelemhez való hozzáállás, hanem az integrációval szembeni tagállami fenntartások képezték eddig is a fő akadályát, és ez így lesz a továbbiakban is.

Ma.hu: Ez mit jelent pontosan?

Vincze Hajnalka: Mint arra az előbb is utaltam, a terrorizmus kihívásának "komolyan vételével" eddig sem volt gond, nem is lehetett: a kézzelfogható, azonnali veszélyre az európai országokat hetente emlékeztették a különböző, éppen leleplezett merénylet-tervezetek. A probléma sokkal mélyebb gyökerű. Arról van szó, hogy ilyen érzékeny területeket a tagállamok vonakodnak uniós együttműködésben kezelni, nem óhajtják kiadni a kezükből a döntés és cselekvés kizárólagos jogát, de még az információk megosztásában is bizalmatlanok egymással és az uniós intézményekkel szemben. Ez persze valahol érthető is. Elég csak arra gondolnunk, hogy a különböző hírszerző és titkosszolgálati szervek még egy országon belül is gyakran torzsalkodnak egymással.

Ami pedig a döntés és cselekvés jogának átruházását illeti, a vonakodás még inkább megalapozott. A terrorizmus elleni hatékony fellépés azonnali és határozott intézkedéseket kíván. A tagállamok képviselőiből álló Tanács pedig az egymás közötti alkudozás, a kompromisszum-keresés meglehetősen nehézkes és hosszadalmas módszerével dolgozik. A legrosszabb forgatókönyv tehát az lenne a tagországok szemében, ha ők lemondanának cselekvési képességük egy részéről egy olyan Unió javára, ami eredendően - többszereplős jellegénél, tárgyalásos működésének természeténél fogva - nem képes a hatékony fellépésre.

Ma.hu: Akkor tehát esély sincs a közös, uniós fellépésre a terrorizmussal szemben?

Vincze Hajnalka: De van. A tagállamok képviselőiből álló Tanács ugyanis csak az egyik - és a terrorizmus elleni küzdelem terén elengedhetetlen hatékonyság szempontjából semmiképpen sem a legjobb - opció. A valódi áttörést az jelentené, ha az antiterrorista intézkedésekkel kapcsolatos döntés és cselekvés joga az úgymond nemzetekfeletti szintre, a Bizottság közvetlen hatáskörébe kerülne. Itt ugyanis a tagállami adok-kapok béklyóitól megszabadulva, valóban az össz-európai érdekek figyelembevételével, és azonnal születnek a döntések.

Ez azonban (vagyis a bizottsági hatáskörbe kerülés) egy ilyen rendkívül érzékeny, a nemzetállami szuverenitás szívében levő, az állampolgárok fizikai biztonságát érintő kérdésben ma még az utópiák világába tartozik. De a logikus, a jelenleg zajló folyamatok nyomása alatt (itt elsősorban az új típusú terrorizmus globális, határokon átnyúló jellegére gondolok, amivel szemben a nemzetállami szinten adott válasz szükségszerűen eredménytelen) előbb-utóbb mindenképpen megvalósuló utópiák közé. A kérdés csupáncsak az, hogy vajon hány Madrid kell ahhoz, hogy a tagállamok feladják értelmetlen vonakodásukat.

Ma.hu: És mit jósolhatunk?

Vincze Hajnalka: A jóslásokkal természetesen óvatosan kell bánni (annak is aki adja, annak is aki hallja), néhány tendencia azonban - úgy vélem - most igen nagy bizonyossággal előrevetíthető. Első körben az, hogy az elkövetkezendő hetekben esedékes uniós találkozókon folyamatos prioritásként lesz jelen a terrorizmus elleni küzdelem, és valóban születnek majd - jórészt az eddigi elmaradásokat pótló, vagy pedig új ám bizonytalan gyakorlati tartalmú - intézkedések. Azt sajnos bátran prognosztizálhatjuk, hogy az "első Madrid" után még esély sincs arra, hogy lényegét (a tényleges döntést és megvalósítást) tekintve bizottsági hatáskörbe kerüljön az antiterrorista küzdelem. A valódi előrelépésre, a mindennapokban is használható gyakorlati együttműködésre tehát egyelőre szűkebb körben, a terrorizmus fenyegetésétől leginkább érintett EU-tagországok között kerül majd sor.

Vincze Hajnalka biztonságpolitikai kutató "Az Európai Unió válasza a szeptember 11-i eseményekre" c. tanulmány szerzője a 2002-ben megjelent "Válaszok a terrorizmusra" c. könyvben, és nemrég fejezte be az említett kötet hamarosan megjelenő folytatásában szereplő írását "Európa és az új típusú terrorizmus" címmel.