0
0
A szamárköhögés betegség lefolyása
A szamárköhögés általában 3 fő fázisra osztható lefolyású betegség. Az első az 1-2 hétig tartó a hurutos szakasz, amikor a panaszok rossz közérzettel, enyhe köhögéssel, orrfolyással, orrdugulással kezdődnek. Ekkor a tünetek még kifejezetten hasonlítanak a vírusos légúti megbetegedések által okozottakra. Itt még láz nem tapasztalható, de hőemelkedés már jelentkezhet. A megfázásnál már szokatlannak számító szövődmények, például a középfülgyulladás vagy a hörgő- és tüdőgyulladás kialakulása már a vizsgálatra adhat okot, főleg, ha ezekkel együtt magas láz is kialakul.
A második fázist már rohamokban megjelenő, kínzó köhögés jellemzi. Ez a szakasz akár egy hónapnál is tovább tarthat, és fokozza a kifáradást, hogy a szamárköhögés tünetei éjszaka jelentősen fokozódnak, így a beteg keveset tud pihenni. A szamárköhögésnél ekkor sok súlyosabb tünet is kialakul, vagy akár jelentkezhetnek az első szövődmények is. A hosszú rohamokat követően a beteg teljesen kifárad, a váratlan és súlyos megerőltetéstől (főleg a csecsemőknél, kisgyerekeknél) hányás is előfordulhat, és az arcon vöröses-kékes elszíneződés tapasztalható.
A harmadik szakasz már a szamárköhögésnek a vége, az oldódási fázis, amely azonban akár 3-6 hétig is elhúzódhat. Erre még szintén jellemzők az epizódokban jelentkező köhögési rohamok, azonban ezeknek a gyakorisága és intenzitása szerencsére fokozatosan csökkenni kezd.
A szamárköhögés tüneteinek enyhítése
A szamárköhögés lefolyása során a tünetek súlyosságától függően érdemes háziorvoshoz fordulni. A kezdeti szakasz még könnyen összetéveszthető egy enyhe náthával vagy más felső légúti megbetegedéssel, de akár az allergiával is. Amennyiben viszont a hurut nem oldódik, a köhögés erősödik vagy elhúzódik, esetleg láz és súlyosabb tünetek is jelentkeznek, az már szamárköhögésre való gyanakodásra adhat okot, és érdemes rögtön orvoshoz fordulni. Ekkor a betegséget okozó kórokozó kimutatása orr- és torokváladék-mintából történik. Súlyosabb eseteknél az orvos vérvételt vagy mellkasi CT-t is elrendelhet.
Amennyiben szamárköhögés, pontosabban pertussis ellen beoltottakról, illetve felnőttekről van szó, akkor a fertőzött személy sokszor tünetmentes, vagy csupán nagyon enyhe lefolyású megbetegedés alakul ki az érintetteknél. Az időben diagnosztizált szamárköhögés célzott antibiotikum-terápiával gyorsan és hatékonyan kezelhető. Viszont a későbbi fázisokban már egyáltalán nincs hatása az antibiotikumnak, bár a köhögési rohamok még fennállnak. Ilyenkor ugyanis már nincsenek jelen a baktériumok, viszont a szamárköhögés súlyos tünetei ellenére a köhögéscsillapítók is teljesen hatástalanok.
A szamárköhögés terjedése
A szamárköhögés egy olyan súlyos bakteriális fertőzés, amelyet legtöbbször a Bordetella pertussis és a Bordetella parapertussis nevű baktériumok okoznak. A kellemetlen tüneteket a légutak hámrétegének gyulladása okozza. Elsősorban köhögéssel, tüsszentéssel, bármilyen cseppfertőzéssel terjed, ám közvetlen érintéssel, szennyezett tárgyakkal is át lehet adni a szamárköhögést. Ezért is fontos olyan megbízható helyen beadatni a végőoltást, mint a https://synlab.hu/szamarkohoges-bordetella-pertussis-pcr/.
Sajnos a szamárköhögés további szövődményekkel is járhat. Ezek leggyakrabban a tüdőgyulladás, a légzéskimaradás és a táplálkozási nehézségek, illetve a gyakori hányások miatt kialakuló súlyvesztés. Ritkább következmények közé tartozik a légmell, az alvási nehezítettség, az orrvérzés, az epilepsziás rohamok, vagy felléphet akár agyvelőbántalom, és bordatörés is, bár ezek a legkevesebbszer előforduló esetek közé tartoznak. Fokozza a szamárköhögés veszélyességét, hogy a fokozott légzőizom-használat miatt teljes kimerüléshez, vagy akár halálhoz is vezethet.
A betegség veszélyessége miatt a vakcina beadása kötelező csecsemőkorban. A szamárköhögés, vagyis pontosabban a pertussis elleni védőoltás fő célja, hogy csökkentse csecsemőknél és kisgyermekeknél a súlyos tünetekkel járó megbetegedés és halálozás kockázatát. A kötelező csecsemőkori védőoltáson túl a felnőtt lakosság körében javasolt a 10 évente beadandó kombinált, diftéria-pertussis-tetanusz tartalmú oltóanyag igénylése az orvosnál. A szamárköhögés elleni védőoltás segít megvédeni a fertőzéstől a környezetünkben élő idősebbeket, illetve az egészségi állapotuk miatt nem oltható személyeket, továbbá a még gyengébb immunrendszerű újszülötteket is.
A szamárköhögés újszülötteknél
A szamárköhögés csecsemőkorban nagyon súlyos, akár életveszélyes állapot kialakulásához vezethet. A még gyenge szervezetű gyermekeknél a betegség kezdetén enyhe nátha és mérsékelt köhögés a jellemző tünetek. A szamárköhögés következő fázisában már felléphet az erőteljes öklendezés, ziháló légzés, az erőlködéstől kidülledő szemek, és gyakran hányás is tapasztalható. A betegek csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak enni, emiatt hamar legyengülnek, továbbá előfordulhat légzéskimaradás, tüdőgyulladás is. Sajnos nem ritkák az epilepsziás rohamok, és a szamárköhögés következtében akár vese- vagy többszervi elégtelenség is kialakulhat.
A szamárköhögés egy legveszélyesebb tünete a légzéskimaradás, amely főleg kisgyermekeknél, nagyjából féléves kor alatt jellemző, és könnyen tragédiához vezethet. Így ennek észlelése esetén azonnal mentőt kell hívni, bármennyire is nem tartjuk súlyosnak a többi tünetet.
Hazánkban a pertussis elleni vakcina a kötelező gyermekkori védőoltások közé tartozik, emellett az újszülöttek védelme érdekében a várandósok harmadik trimeszteri beoltása is javasolt szamárköhögés ellen. Amennyiben a gyermek kórházba kerül a súlyos tünetek miatt, és a vizsgálat során kiderül, hogy korábban nem részesült a védőoltásban, azonnal felmerülhet a szamárköhögés gyanúja. Ekkor pedig a gyermek sürgősségi ambulancia felkeresése javasolt.
