0 0
Read Time3 Minute, 43 Second

A szemüveg fontossága

A szemünk az egyik legfontosabb érzékszervünk, mégis az emberiségnek sok-sok idejébe telt, míg hatékony megoldást talált ki azok számára, akik problémákkal küzdenek a látás terén. A szemüveg megjelenése hatalmas ugrásnak számít az emberiség kultúrtörténetében. Talán még annál is nagyobb lépés lehetett ez, mint amit Neil Alden Armstrong emlegetett egykoron, mikor végre Holdat ért a lába. Nemcsak azért, mert így az esetleges látászavarokkal küszködők könnyebben boldogulhattak a világban, a tény maga, hogy egy ilyen komoly problémára sikerült megoldást „találnunk” azt érezteti velünk, hogy nincs számunkra lehetetlen. Erősen remélem, hogy a mostani klímahelyzetre is így tudunk majd tekinteni.

Szemüvegek a történelemben

Ciceróról (Kr. e. 106-43), a nagy római szónokról sejthető, hogy küszködött a látásával. Miatta értesülhettünk arról is, mennyire nehézkes volt szövegeket rabszolgákkal felolvastatni. Nero császár (37-68) később létrehozott egy speciális segédeszközt. Rajongva szeretett gladiátorharcait egy átlátszó zöld kövön (smaragdkristályon) keresztül nézte, mert meg volt róla győződve, hogy ezzel pihenteti szemeit. Ma már tudható, hogy az ilyen csiszolt smaragdrkistályon való szemlélődés, nincs hatással az előttünk látható kép élességére, ezért valószínű, hogy a császár a napszemüveg előfutáraként használta a lencséit. A Néró-féle lencsék szemekre való kellemes hatásban azonban még a 19. században is hittek. Ebben az időszakban ezeknek a daraboknak zöld volt a lencséje és beltérben is viselték őket. Erre mondjuk ma is találhatunk példát esetleges önjelölt popsztárok és átlagos énekesek, előadók, színészek esetében, akik nem hajlandóak csak kültéren viselni manapság már szinte méregdrága kiegészítőként viselt szemüvegeiket, büszkén hordva a manapság már a szivárvány összes színében előforduló lencséiket, védve szemüket a vakuk állandó, fejfájdítóan gyakori villogásától, még akkor is, ha erre valójában semmi szükségük nincs.

A szemüveg elődjei

Furcsa belegondolni, hogy milyen lehetett mondjuk a középkorban rövidlátóként élni. Ez mondjuk egy parasztember számára nem feltétlenül okozhatott gondot, lehet észre sem vette, mivel a kutyát, a medvét és a kanalát így is megtalálta, illetve nem feltétlenül volt viszonyítási alapja arról, hogy vajon hogyan láthatnak mások. Ezzel ellentétben például egy szerzetesnek, akit a szerzetesi regula kódexmásolásra kötelezett, sokkal nagyobb szüksége lehetett egy látásjavító segédeszközre, mivel nem tudta rendesen ellátni a feladatát, ha problémája akadt a betűk kisilabizálásával, vagy vetésével. Nem meglepő tehát, hogy a szemüveg „feltalálójaként” egy szerzetest, Robert Bacont tarthatunk számon, aki rájött, hogy bizonyos lencsék nagyító hatással bírnak. Ez merően új dolognak számított akkoriban az egyház számára és eltartott egy darabig, amíg az ötlet a valóságban is „testet ölthetett”. A 13. században olasz szerzetesek kvarcból és hegyikristályból félgömbölyű lencsét készítettek, ami az eredeti elgondolás szerint valóban képes volt szöveg fölé helyezve felnagyítani a betűket. Ez az „olvasókő” igazi áldás volt az idősebb presbiópiás szerzetesek számára, jelentősen javított az életminőségükön. Ebben az időben kezdték el használni a szemüvegre a német Brille szót. A szó alapja a berill, annak a kristálynak a neve, amiből az első lencséket csiszolták.

A szemüveg, mint státusszimbólum

Az olvasókövek sokat segítettek az embereknek, de nagyon messze álltak a szemüveg mai megjelenési formájától, amire számos példát találunk a https://eoptika.hu/kategoriak/szemuveg-akcio.html oldalon. A 13. században a szemüvegek elkészítéséhez szükséges fehér üveget, csak Muranóban gyártották, az ott élő mesterek pedig nem osztották meg tudásukat a kívülállókkal. Emiatt csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak a látássegítők viselését. Emiatt vált később szinte státusszimbólummá a viselése. A történelem során volt, hogy csupán divatból és státuszuk fitogtatása, avagy jelzése céljából közlekedtek a tehetősebb hölgyek és urak lornyonnal a kezükben. Az üveg összetétele szigorúan titkos volt. Olyannyira igyekezték őrizni a közös „rejtélyt”, hogy az itt élő cristallerik, azaz üvegművesek nem is hagyhatták el a szigetet, és volt olyan idő, amikor a szigorú szabályok megszegéséért halálbüntetés járt. A titok persze nem maradhatott örökké titok és később már szerte a világon elkezdtek üvegműveléssel foglalkozni, de történelmi tény azonban, hogy két domború lencse nyéllel ellátott fakarikába helyezésével és szegeccsel való összekötésével a 13. század végén, ők hozták létre az első szemüveget.

Szemüveg ma

A szemüveg, mint annyi más életet megkönnyítő segédeszköz, mára már teljesen általánosan elterjedtté vált. Úgy tűnik ma már nem a megfizethetetlen kategóriába esik a megvásárlása. A tömeggyártásának megkezdése után természetesen a divatipar sem hagyhatta figyelmen kívül az új „kiegészítőben” rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, így ma már a legmegdöbbentőbb formájú és színű darabokkal találkozhatunk az utcán. Habár a szemüveges emberek még mostanában is találkozhatnak előítéletekkel, pláne, akiknek a lencsék mellé még ragasztott fogszabályzót is kénytelenek viselni, mégis azt gondolom, hogy haladunk a teljes elfogadás felé és igazán hálásak lehetünk az elődeinknek, amiért lehetőséget adtak egy jobb életminőség elérésére azoknak is, akiknek jövőképe enélkül a nagyszerű eszköz nélkül bizony… Homályos maradt volna.

Happy
Happy
0 %
Sad
Sad
0 %
Excited
Excited
0 %
Sleepy
Sleepy
0 %
Angry
Angry
0 %
Surprise
Surprise
0 %
Previous post A kiskutyánk megmentője, avagy a hipoallergén kutyatáp
Next post Cukrozott üdítők helyett, 5 literes almalé !